Funny, hogy pont 4 évvel a polgári esküvőnk után. Őszintén nem tudom, mit mondjak, mit gondoljak, mit sajnáljak, minek örüljek. Sokat filóztam rajta, hogy nem lehetett volna-e még veled valami. Hogy mindaz, amit érzek, miért nem irántad éreztem. Hogy amit csinálok, miért nem veled csinálom. Miért nem veled élem át ezeket az élményeket? És sokáig azt hittem, hogy csak döntés kérdése az egész. Talán tényleg csak ennyi volt - egy évvel ezelőtt. Mostanra ez nem döntés és nem akarat kérdése. Sajnálom, hogy ennyi volt, mert egy álmom tört össze. De történetesen én magam törtem össze. Hogy mi mindent jelentettél a számomra, már nincs értelme többé taglalni. Történt, ami történt. Úgy, ahogy. Sokat hibáztam, de remélem, hogy tanultam is belőle. Rengeteg fájdalmat okoztam, de remélem, hogy begyógyulnak az általam okozott sebek. Hálás vagyok, amiért végre eljutottam oda, hogy elhatározzam, mit szeretnék. Nyugodt vagyok, végre elengedtelek, végre a saját utamat járhatom. Fáj a szívem azért, amit veled tettem, mert tényleg nem ezt érdemelted. Hálás vagyok érte, hogy te is elengedtél. A legjobbakat kívánom neked.