Majd túlélem. Hogy hogyan, nem tudom.
Borzasztóan hiányzik. A nevetés, a kultúra, a vele töltött idő.
Nem elveszíteni akartam. Megkapni valami mást.
Megkaptam. Felfaltam. Hogyan tovább?
Hogyan is érthetné meg, mit érzek... Hogy mi volt köztünk...
Összhang. Megértés. Alap. Bizalom.
Pff.
Lerombolva.
Összeesek. Szép lassan. Mégcsak csukladozik a térdem. Pillanatok kérdése, hogy az agyam elveszítse a kontrollt a testem felett. Nem tudok tovább jól lenni. Nem tudok tovább örülni. Az egyedüllétnek és az új kapcsolatnak.
Gyász. Jön. Itt van. Bennem. Érzem. Fáj. Hiányzik.
Nem szomorú akarok lenni... nem akarom elnyomni.
Megengedni magamnak az érzést? Már mélyebben vagyok. Lassan nem marad választásom, hogy engedem-e, vagy sem.
