Nem engedték, hogy mindenféle érzelmet érezzek. Nem hallgattak meg. "Hagyd abba a sírást, vagy akkora pofont kapsz, hogy elrepül a fejed Paksig." 

A veszélyes emberek veszélyesek. 

Már tudnom kellene. Még mindig. De az eszembe sem jutott, hogy az ön-lealacsonyítás köthető ehhez.

Azért vagyok itt, hogy Isten vizét továbbítsam másoknak. És tényleg. Nem is emlékeztem, hogy emiatt tettem mennyi mindent.

Nem történt semmi nagyon rossz, csak éppen minden jó hiányzott.

Enyhe szorongás állandósult állapota

Nemrég elmeséltük anyának, mekkora fájdalmat okozott, amikor a szép színes ABC-met másnak adta, én pedig egy szürke másolatot kaptam meg helyette. Nem hiszem, hogy értette a jelentőségét, csak azt, hogy gyerekkori sérelmeket hall. Persze szörnyen sajnálta. De azt nem tudja, hogy mit üzent ezzel: nálam mindenki fontosabb, az én érzéseim nem számítanak.

A menekülés önmagában véve még nem rossz (feltéve, hogy nem autóvezetés közben csinálod).

Feketén-fehéren látok:

- elfogadás vagy elutasítás

- nyerés vagy vesztés

- mindent szeretni, vagy mindent gyűlölni

- siker vagy kudarc

- jó vagy rossz

- tökéletesség vagy csőd

Kiöntöd a gyereket (istent) a fürdővízzel (az egyházpolitikával) együtt. Nem színlelsz tovább. Nem élsz tovább úgy, ahogy "ők" várják tőled. Már nem érdekel az Istenbe vetett bizalom. Már nincs belül sem lelki élet benned. Kisétáltál a szent ajtókon, és vissza sem néztél többet. A lemezed már nem úgy szól: "Isten csalódott bennem", hanem így: Isten csalódást okozott nekem". Hogyan nevezheti magát igaznak és tűrheti el mindazt a mocskot, amit te láttál a színfalak mögött? 

Akár foglalkozol vele, akár nem, akkor is fájó, sebzett szívvel jársz-kelsz.

A kellene és a nem lenne szabad zsarnoksága alatt  forr ki az ön-lealacsonyítás és mások megvetése.