A kimondott szavak nem hoztak megnyugvást. Helyette felkavartak.

Már azt hittem, javul a helyzet - mert a döntésem komolyan gondolom, és igyekszem is megtenni mindent, hogy jó vége legyen. Komolyan hiszek a tettek és érzések kölcsönhatásában. Talán rosszul hangzik, ha olyat mondok, hogy csak akarom, de nem érzem. És az is, hogy érzek, de nem akarok. Elkezdtem odafigyelni. Nyíltan beszéltem róla. Talán ez volt a baj, mert így a problémákat sem rejtettem véka alá. Te pedig pontosan értetted, hogy mi áll az egész mögött. Ezzel tisztában voltam. 

Azt igazából nem hittem, hogy valaha ki fogod mondani. Nekem nagyon nehéz volt visszafogni magam, rengetegszer akartam... De úgy éreztem, hogy amíg nem beszélünk róla, addig jobb eséllyel lábalok ki belőle. Plusz addig megvolt az az 1% kételyem a kölcsönösségben. 

Borzasztó fájdalom, sajnálom. 

El kellett mondanom, mert nem akarom összetörni a szíved. Bár ezzel lehet, hogy elkéstem. Vajon ez is visszahat majd? Nem érzem azt a megkönnyebbülést, amit vártam. Olyan, mintha csak azért mondanám, mert ez a helyes. De nem erről van szó. Ezt a döntést már meghoztam régen. 

Nem vettem figyelembe, hogy attól, hogy én máshogy próbáltam tekinteni magunkra, te nem ugyanebben a fázisban jársz. 

Remélem a barátságunkra nem lesz befolyással. 

Most megint szedhetem a savlekötőt a szorongásra.