Haragszom.

Amikor úgy volt, hogy én akartam, te nem. Nyaggattalak mindenért, mindenhova rángattalak magammal. Néha eljöttél, néha nem. Húztad a szád minden újabb programra. Nem is mertem felhozni egy idő után. Nem mertem veled elígérkezni sehova. Annyi jó programra mehettünk volna! Annyi jó bulit, táncot, társaságot hagytunk ki!

És most még nekem legyen lelkiismeret- furdalásom, amiért te most akartad mindezt?  Amiért hajlandó lettél volna velem végigbulizni a nyarat? Minden értelemben? 

Ne haragudj, de nem. Nagyon akartam, és nincs nyári program, amin nem fogsz eszembe jutni.

Irónikus az egész kibaszott szar szituáció. Én most szeretem meg a te világod, te most lépnél be az enyémbe. Sajnálom, hogy nem együtt tesszük meg, nagy élmény lehetett volna...  Ezzel elkéstünk. 

Semmi garanciám nem volt arra, hogy ez a fellángolásod nem csak a covid miatti bezártságnak és a kapcsolatunk bukásának köszönhető átmeneti állapot.

De ez már mindegy is volt, miután kijelentettem, hogy veled nem akarom.