Fáj. Fáj a tehetetlenség. Úgy volt, hogy Húgi odaáll eléjük, és megmondja a tutit. Megmondja  hogy szar szülők voltak, elcsesztek minket. Aztán mégsem. Ja és persze be vam csicskítva. Nem tudom  mi lehet olyan dolog ennyi idő után  amivel még engedi becsicskítani magát, és nem jön ki belőle azonnal, hogy márpedig ő erre szarik, mert sokkal fontosabb bajai vannak, nem fog a szaros csicskaságukkal foglalkozni. Közben Pici Húgi otthon szenved. El sem tudom képzelni mit élhet át otthon. Mindketten neki panaszkodnak. Hát nem véletlenül nem beszélek velük  Könnyebb, mint ezt a mérhetetlen fájdalmat elviselni.

Megerőszakol, aztán még nekem kell szívességet tennem neki. Japp. Ezt jól eltalálta Húgi, pont ilyen érzés Apával beszélgetni. Nem tudom, anyának miért könnyebb frankón beszólogatni. Talán mert vele eleve többet beszélgettünk. Na meg mert ő csak Apán keresztül csicskított minket. Vagyis még ez sem igaz, de ha ő bántott, az mindig hirtelen érzelmi felindulásból történt  Apa meg már a lényével bántott. Azzal, hogy higgadtan meg tudott verni, az asztal alatt is megtalált a nadrág szíjával, bármikor egy erőteljesebb hanghordozással csendre intett. Vagy csak a csitt szóval. Utálom ezt a szót, nem tudom elviselni, akárki használja. Annyira be vagyok csicskítva a mai napog, hogy ha Apám felemelő a karját, reflexből összehúzódom, mint aki ütést vár. Pedig lehet, hogy csak átölelne, vagy a vállamat akarja megveregetni. Az, hogy sosem volt ott nekünk, nagyon klisés lenne. Valójában ott volt, és tönkretett. Megtanított diót törni, fát vágni, fára mászni. Kiosztotta szombatonként a házat közöttünk takarításra. Félek és undorodom tőle a mai napig.

Az, hogy anya sírdogál, nem új dolog. Max rosszabbodik a helyzet  Apa meg sajnáltatja magát. Az sem új dolog, csak borzasztó idegesítő. Köti az eskü. Egészségben, betegségben. Faszom, akkor talán vidd el orvoshoz.  Tényleg könnyebb elválni. Bazdmeg. 

Szóval nem tudom, mit lehet tenni. Arra gondoltam, hogy be léne menni a családvédelemhez. Elhozni Pici Húgit. Ezzel elég csúnyán fel lehetne borítani az asztalt. Rá lennének kényszerítve, hogy végiggondolják, mit is csinálnak.

Na és ezen a ponton kezdtem el sírni. Olyan szintű fájdalom tört fel belőlem, amiről megint csak elfelejtkeztem. Jó mélyre temettem valamikor. Két órája nem aludtam.